Ugrás a tartalomra Ugrás a tartalomhoz

Bejegyzések

Görögország: mit egyél, ha nem a turistamenüt akarod

A gyros és a görögsaláta csak a bejárat. A görög konyha ennél sokkal tágabb – és a legjobb fogásait ritkán írják ki angolul a tengerparti étlapokra.

A tengerparti sétányon minden étterem ugyanazt kínálja: gyros, moussaka, görögsaláta, és egy képekkel teli étlap hat nyelven. Ez működik, de ha egy utcával beljebb mész, és tudod, mit keress, sokkal jobban jársz. Néhány fogás, amit érdemes megkeresni.

Előételek, amiket meg kell osztani. A görögök nem előételt rendelnek, hanem több kis tálat, és azokat együtt eszik meg – ezek a mezék. A tzatziki (joghurt, uborka, fokhagyma) ismerős, de mellette ott a melitzanosalata, füstölt padlizsánkrém, a fava, sárgaborsóból készült krém hagymával, és a taramosalata, rózsaszínes halikrakrém. A dolmades szőlőlevélbe töltött rizs, a saganaki pedig serpenyőben pirított sajt, citrommal.

A húsok. A souvlaki nyárson sült húskocka – ez az eredeti, a gyros csak az egyik formája. A kleftiko bárány, papírba vagy agyagba csomagolva, órákig lassan sütve: a neve „lopott húst" jelent, a legenda szerint azért csomagolták le, hogy ne szálljon a füstje. A stifado hagymás marhapörkölt fahéjjal, a soutzoukakia pedig köményes húsgombóc paradicsomszószban.

A sütőben sült fogások. A moussakát mindenki ismeri (padlizsán, darált hús, besamel), de van egy testvére, a pastitsio: ugyanaz tésztával. A gemista töltött paprika és paradicsom, rizzsel – egyszerű, olcsó és nyáron pont jó. A briam zöldséges sült, sok olívaolajjal, hús nélkül.

A tenger. A friss hal ára kilóra megy, és nem olcsó – de a kalamari (rántott tintahal), a gavros (szardellaféle, egészben sütve) és a htapodi (grillezett polip) bőven megfizethető. Ha a polip kint lóg száradni a fogas előtt, az jó jel.

A saláta. Az igazi görögsaláta nem tartalmaz salátalevelet. Paradicsom, uborka, hagyma, olajbogyó, egy teljes szelet feta a tetején, olívaolaj, oregánó. Semmi más. Ha salátalevélre és öntetre számítasz, rossz helyen jársz – vagy pont a turistamenüben.

Az édesség. A baklava a legismertebb, de a galaktoboureko (réteslapok között sült grízkrém sziruppal) legalább ilyen jó. A loukoumades apró, fánkszerű golyók mézzel és fahéjjal, melegen. Kávé mellé gyakran hoznak egy kis tál joghurtot mézzel és dióval – ez nem desszert, hanem alap.

Néhány gyakorlati dolog.

Az étkezés későn van. A görögök nyolc előtt nem vacsoráznak, sokan kilenc-tíz körül ülnek asztalhoz. Aki hatkor éhes, az az üres éttermek turistaközönségét találja.

A tavernát keresd, ne az estiatoriót. A taverna az egyszerűbb, családias hely, kézzel írt vagy csak görögül kitett étlappal – ezek a legjobbak. Ha az étlap hat nyelven van, és fotó is tartozik hozzá, menj tovább.

A kenyér és a víz nem ingyenes, de pár tízcentes tétel. A borra sokan házi kancsóst kérnek – chima krasi –, ami literre megy, és meglepően jó tud lenni.

Az étkezés végén gyakran hoznak egy kupica ouzót vagy tsipourót, esetleg egy kis desszertet ajándékba. Ez szokás, nem tévedés.

Ezekről a helyekről szól