Miért olyan tiszta a víz egyes tengereken?
A Maldív-szigeteken tíz méter mélyre ellátsz, az Adrián ötre, a Balatonon fél méterre. Nem a szennyezésen múlik – hanem azon, hogy mi él a vízben, és mi van a fenekén.
Van az a fotó, amit senki nem hisz el elsőre: a csónak mintha a levegőben lebegne, alatta látszik a homok, pedig több méter víz van közte. Ilyet a Maldív-szigeteken, a Seychelle-szigeteken, a görög Porto Katsikinél vagy a karibi szigeteknél lehet látni. A kérdés jogos: miért pont ott?
A válasz meglepő: mert ott kevesebb az élet. A víz átlátszóságát elsősorban az apró, lebegő élőlények – a plankton – mennyisége határozza meg. Minél több a tápanyag a vízben, annál több plankton él benne, annál zavarosabb. A trópusi óceánok nyílt vizei tápanyagszegények – szinte „sivatagok" a tengerben. Ott nincs mit megkötnie a fénynek, tehát a fény lemegy a fenékig, visszaverődik a fehér homokról, és visszajön. Ettől lesz az a világító türkiz szín.
Ezért van az is, hogy a hideg, tápanyagban gazdag tengerek – például az Északi-tenger vagy a Balti – sötétzöldek és homályosak. Ott viszont sokkal több hal él. Vagyis a legszebb víz általában a legüresebb is.
A fenék is számít. A türkiz szín fehér, finom homokot vagy világos meszes fenéket kíván. A Maldív-szigeteken és a Karib-térségben ez a homok jórészt korallmaradványból és mészvázú algákból keletkezett. Ahol sötét a fenék – iszap, vulkanikus kőzet, hínár –, ott a víz mélykék vagy zöldes marad, akármilyen tiszta is.
Van egy külön mulatságos része a történetnek: a papagájhalak a korallt rágják, és a megemésztett mészvázat homokként ürítik ki. Egy nagyobb példány évente több száz kilogramm homokot termel. A trópusi strandok jelentős része tehát szó szerint halon ment keresztül.
És a mélység. A sekély vízben a fény hamar eléri a fehér fenéket és visszaverődik – ez a világos türkiz. Ahogy mélyül, a víz elnyeli a vörös és a sárga tartományt, marad a kék. Ezért látszik minden part menti víz sávosnak: a világos türkizből egy határvonal mentén vált sötétkékbe. Az a vonal nem valamiféle áramlat – az a kontinentális self széle, ahol hirtelen lemegy a fenék.
Hol a legjobb? A legtisztább vizű helyek a világon jellemzően ugyanazok: az Indiai-óceán szigetvilága (Maldív-szigetek, Seychelle- szigetek), a Karib-térség (Anguilla, Puerto Rico partjai), a Csendes- óceán (Hawaii, Guam), és Európában a görög Ión-szigetek – Lefkada partjai, Porto Katsiki és Zakynthos híres, roncsos öble.
Hozzánk közel is van ilyen. Az Adria déli része, a horvát szigetek körül szintén nagyon átlátszó – ugyanezért: mészkő fenék, kevés tápanyag, kevés befolyó édesvíz. Az Adria északi része zavarosabb, mert a Pó és a többi észak-olasz folyó rengeteg hordalékot és tápanyagot visz bele.
Egy praktikus következtetés. Ha vízbe akarsz látni, ne csak a helyet nézd, hanem az időpontot is. Eső után minden part zavarosabb, mert a lemosott hordalék bemegy a vízbe. Szélcsendben tiszta a látás, hullámzásban a felkavart homok mindent elront. És a legjobb idő a délelőtti: ilyenkor a nap magasról, meredeken süt a vízbe, kevesebb visszaverődéssel – ez az, amitől a fotókon úgy néz ki, mintha a csónak lebegne.