Nasi lemak – reggeli, ami pálmalevélbe csomagolva érkezik
Kuala Lumpurban a reggeli nem croissant, hanem kókusztejben főtt rizs csípős szósszal. Kis csomagban árulják az utcán, és menet közben is megehető.
Maláj reggeli. A rizs nem vízben fő, hanem kókusztejben, egy szál citromfűvel és néhány pandánlevéllel – ettől lesz krémes és enyhén édes illatú. Mellé kerül a sambal: chilis, hagymás, szárított garnélából készült szósz, amitől az egész fogás működik. A rizs szelíd, a szósz erős, a kettő együtt adja ki az ízt.
Mi van még mellette? Egy főtt vagy tükörtojás, néhány szelet uborka, sült földimogyoró, és pár ropogósra sütött apró hal, amit ikan bilisnek hívnak. Ennyi az alap. Aki laktatóbbat akar, kér mellé sült csirkét vagy marhacurryt, de az már inkább ebéd.
A pálmalevél. Az utcai árusoknál a nasi lemak nem tányéron, hanem csomagban érkezik: banánlevélbe hajtogatva, papírral körbetekerve, a végén tűvel összefogva. Ez nem hangulatelem, hanem praktikum – a levél melegen tartja, és ad neki egy enyhe, füves illatot. A csomag elfér a kézben, tehát menet közben is megehető.
Mikor eszik? Reggelire, de valójában bármikor. A benzinkutak pultján, a piacokon, az irodaházak előtti standokon egész nap ott van. A legjobbat általában az a hely adja, ahol reggel hétkor sor áll – ott friss a rizs, és délre el is fogy.
Nem csak maláj. Kuala Lumpur konyhája három konyha egyszerre. A nasi lemak maláj, a char kway teow kínai, a roti canai indiai gyökerű – és mind a három ugyanannak a városnak a reggelije. A roti canai például vékonyra húzott, rétegesen sütött lepény, amit mártogatósba tunkolva esznek, sokszor ugyanabban az utcában, ahol a rizses csomagokat árulják.
Ha kipróbálnád. Kérd először közepes csípősre, a sambal erősebb, mint amire számítasz. A nagy forgalmú standokat válaszd: ahol sokan esznek, ott gyors a forgás, és ez az étel biztonságának a legjobb mércéje. Készpénz kell, és érdemes aprót vinni.